A HASTÁNCRÓL

Szakértõk szerint a hastánc a tánc legõsibb formája, gyökerei az ókori kultúrákig nyúlnak vissza, kelettõl Indiáig. A legnagyobb félreértés az a hiedelem, hogy a férfiak szórakoztatását szolgálja ez a tánc. Ezt a ritualizált kifejezési formát rendszerint nõk adták elõ egymás elõtt termékenységi szertartásokon, összejöveteleken, ezzel készítve elõ a fiatal lányokat a házasságra. A legtöbb esetben férfiak jelenléte nem volt megengedett.

A hastánc a nõk izomzatára, csontozatára épült fel, olyan mozdulatokat tartalmaz, amelyek a felsõtestbõl erednek, onnan áradnak a karokba és a lábakba. A tánc gyakran a test különbözõ részeinek izolációjára összpontosít. Ezeket az apró mozdulatokat érzékien összeszõve kibontakoztathatjuk a nõt. A hastáncosnõk táncukkal az anyaföld és a legmélyebb érzések közötti intim kapcsolatot is hangsúlyozzák.

A hastáncruha színes, lenge öltözet, finom sálak, fátylak emelhetik ki. 

Kiegészítõk: rézbõl készült ujjcin, mint egzotikus ékszer, tekervényes övek pénzérmékkel díszitve. Gyakran ez jelentette a család egész vagyonát, ilyen formában szállíthatóvá vált menekülés esetén.

További kiegészítõk: kard, kígyó, nagyobb méretû tál, kandelláber égõ gyertyákkal.

Amerikában a hastánc elõször akkor vált népszerûvé, amikor 1893-ban a Chicago-i Világkiállításon a híres táncos, "Little Egypt" elõadását látták. Az amerikaiakat elbûvölte az egzotikus test mozgása és a zene, amit késõbb több némafilmben is felhasználtak. "Little Egypt"-rõl egy díjat is elneveztek, az kapja, aki a legtöbbet tesz azért, hogy egyre többen megismerjék, megszeressék a hastáncot. A tánc és a hozzátartozó ruhák Hollywoodba is eljutottak és természetesen vissza, így alakítva a keleti táncosok stílusát. A századforduló óta a hastánc népszerûsége óriási mértékben növekedett. A hastáncfesztiválok, szemináriumok állandó helyet kaptak, nõk és férfiak egyaránt érdeklõdést mutatnak a vonzó orientális-tánc iránt.

A hastánc pontos eredete még nem bizonyított, gyökerei az ókorig nyúlnak vissza. Írásos adataink nincsenek, csak képek. A termékenységi kultuszhoz való kapcsolódása nem vitatott, ezek a rituálék az erotika és a vallás furcsa ötvözetének tekinthetõk. A tánc forrása az ókori templomokhoz köthetõ. Az ókori görög, perzsa, palesztin és észak-afrikai kultúrákban a termékenységi szertartások fontos része volt a szent tánc, amelyeket templomi papnõk irányítottak, tanítottak.

A hastáncot vándorútja során a különbözõ kultúrák más-más jelentésekkel ruházták fel. A késõ 19. században a hastáncot kizárólag nõk táncolták nõknek. A mezitláb táncolás az anyafölddel való kapcsolatra utal, de erotikus töltettel is bír. A hastánc ókori hagyományait nemzetközi befolyások alakították, erõsítették. A Földközi-tengeren, a Balkánon keresztül kiterjedt az egész világra, miközben sok támogatóra talált olyan területeken is, mint Észak-Afrika, India és Kelet-Ázsia.

A hastáncot hagyományosan élõ zenére adják elõ. Az alapritmust kiemelõ hangok beburkolják a hallgatót, idõt és teret engedve, hogy kedvét lelhesse a zenében, elmerengve a hastáncosnõ mozgásán. A keleti zene és tánc improvizatív jellegû, fõképp a hastánc. A hasizmok hullámzása, a csípõ ringása is a folymatosságot, az áradatot hangsúlyozza, a lágy kézmozdulatok is a nõiességet, kerekséget szimbolizálják.

Az ORIENTÁLIS TÁNCRÓL

Az orientális tánc tulajdonképpen nem csak tánc, hanem a létezés egy formája. Egyszerûen inspirál a nõiesség megélésére. Megtanít adni, lélekbõl, igazán. Megtanít eltörölni az önsajnálatot, elfogadni másokat. Külön értelmet kap az a szó: tolerancia. Eltörli az unalmat és a hétköznapiságot az életbõl, helyrebillenti az önértékelést, megismertet az ellazulás, az önelfogadás, az önbizalom új érzéseivel Általa békében élhetünk önmagunkkal. Fitten tart, kondicionál, nõiessé tesz. Segít túllépni a bennünk rejlõ gátlásokon, megtanít koncentrálni, elengedni mindent, ami eltereli a figyelmet. Mert ha a helyzet reménytelennek is tûnik, ha mégoly gyenge és kiszolgáltatott is valaki, néha nincs mit tenni, mint fenekestül felfordítani a világot, átformálni a magunk kedve szerint és újáteremteni. Ehhez is erõt ad ez a tánc. Megtanított bízni önmagunkban.

Szerencsém van, hogy mindig jó tanáraim voltak. Külön köszönöm Kochárnak, hogy segített megtalálni saját, egyéni mozdulataimat. Figyelembe vette alkati adottságaimat, spontenaitásomat, lelki hátteremet, nõiességemet és kreatívitásomat, mindezt összerakva segített megtalálni saját stílusomat, inspirált, hogy merjek mindig önmagam lenni és táncom tükrözze egyéniségemet.

Én is erre bíztatom minden tanítványomat: a saját táncát mindenkinek önmagában kell megtalálnia! Ehhez szeretnék segítséget nyújtani. Ez néha nehezebb, mint arra törekedni, hogy a tanítvány ugyanúgy táncoljon, mint a tanára. Mindig odafigyelek arra, hogy az egyéniség kitûnjön a táncban is.

Boldogságot jelent számomra, hogy ezt a táncot táncolhatom, taníthatom, minden érdeklõdõt elkalauzolhatok ebbe a csodálatos világba, tanítványaimnak megmutathatom, megtaníthatom ennek a táncnak a kedvességét, sokszínûségét, mindent elfeledtetõ hangulatát.

Sem kor, sem alkat nem akadály. Ezt a táncot kellõ elszántsággal bárki megtanulja. Nagyon jó érzés, amikor érzelmeinket nem tudjuk szavakban kifejezni, de mozdulatainkkal elmondhatjuk, amire nincs szó ...

A hastáncórák lelkileg feltöltenek és nemcsak kikapcsolnak, hanem fittebbé, edzettebbé is tesznek.

Könnyû lélekkel pedig könnyebb, boldogabb lesz az élet!

HASTÁNC STÍLUSOK

A hastáncot (más néven orientális táncot) világszerte táncolják, kiegészítik, gazdagítják, de a klasszikus hastánc alapjait azok az eredeti, õsi, alapvetõ hastánc mozdulatok, lépések, technikák adják, amelyek több ezer év alatt alakultak, a nõk  izomzatára, érzelmi világára, önkifejezésére épülve. A különbözõ mûvészeti formák az idõk folyamán szétváltak, kialakultak a különbözõ értelmezések, irányzatok, stílusok.

A hastáncban ringó csípõk, hullámzó törzs és kézmozdulatok, izolált csukló mellkas, váll és csípõmozdulatok, ejtések, emelések, kontrakciók, lökések, és rezegtetések, dinamikus és lágy hangulat-váltakozások inspirálnak az érzések, érzelmek vizuális megjelenítésére, kifejezésére. A hangsúly az elkülönített, izolált mozgáson van, egyes testrészeket kiemelve, vagy lépésekkel kombinálva. A karok és a kezek lágyan, hipnotikus hatást keltve mozognak, mint a kígyók vagy szalagok a levegõben. Szokatlan energia összpontosul a csípõ és a has területén.

A klasszikus hastánc kizárólag az õsi mozdulatokat használja, míg a fúziós hastáncban ezekhez hozzákeverednek egy másik stílus zenei és mozdulat-elemei, melyek megváltoztatják a tánc elõadásmódját, mondanivalóját.

Leggyakrabban használt stílus az egyiptomi, a török és a modern hastánc, de mai világunkban megannyi stílus színesíti a hastánc palettáját. Élesen elhatárolódik a Keleti és a Nyugati hastánc. E két fõcsoporton belül is számos alkategória létezik.

A klasszikus stílusnál a jelmezek jellemzõen a földig érõ szoknya felett viselt, dúsan hímzett, díszített melltartó és csípõöv együttes. A szoknya lehet körkörös, egyenes vagy formára szabott, egy vagy több réteg? Eszközként leggyakrabban ujj-cintányért használtak.

A kosztüm helyrõl helyre és idõrõl idõre változik, az aktuális divatjegyek itt is tapasztalhatók, de mindig rendkívül nõies, elõnyös színû és fazonú megfelelõ méretû kényelmes, elegáns, finom darabot viselj, hogy királynõnek érezhesd magad tánc közben.

MIT JELENT A FÚZIÓS HASTÁNC?

Fúziós hastánc az a hastánc, amit befolyásol egy másik zenei stílus. Leggyakrabban a modern Kelet és Nyugat keveréke, kiegészül a balett, a jóga, a torna elemeivel, de létezik hipp-hopp, polinéz, andalúz, cigány, gótikus, burleszk, indiai, flamenco, tango, salsa, ATS, stb. fúzióis. A fúzió stílusát a zene és a jelmez határozza meg.

A legtöbb hastánctanár és hastáncos, aki jártas az egyéb táncok világában, s egyéb mozdulatmûvészetekben, szívesen gazdagítja elõadását fúziós elemekkel. Természetesen a megfelelõ arány megtalálása, alapja a sikeres elõadásnak.

Néhány példa fúziós táncokra:

CIGÁNYTÁNC- FÚZIÓ

A cigánytáncban a hastáncos alapmozgásokkal egészítjük ki a roma és közel-keleti folklór lépéseket, mozdulatokat.
A tánc elõadása erõteljes energiájú, szenvedélyes. A kéz szabadabban mozog, külön el kell sajátítani a szoknyázás technikáját. Kiegészítõ eszközök lehetnek pl. a csörgõdobok, kanalak, ujj-cinek, kendõk.

Földközeli tánc, leginkább talpon táncoljuk, nem lábujjon. A zene lehet tiszta európai folklór, vagy ghawaze (egyiptomi cigány), roma, indiai, török illetve az arab zene különbözõ feldolgozásai. A zenekar a hagyományos hangszereken kívül kiegészül néhány nyugati hangszerrel: hegedûkkel gitárokkal, szintetizátorral.

Kiegészítõ eszközt csak akkor szabad használni, ha ismered a technikáját, a választott eszköz az adott zenéhez, stílushoz való és funkció szerint tudod használni.

A cigány fúziós tánchoz a nagyon bõ színes, merész mintás, terjedelmes, akár több rétegû, fodros vagy rakott, pliszírozott szoknya, fém övek, rojtos kend?k illenek. Hosszú fejkendõk, etnikai ékszerek, látványos nyakláncok, fülbevalók, karkötõk, bokacsörgõk. Bár a fúziós táncban sokszor szabaddá teszik a hasat, az eredeti cigány/roma táncban fedett. A bõ fodros ujjú blúz, ing hozzátartozik a cigányos öltözékhez. Cigánytáncot nem illik melltartóban táncolni. Ha a szoknya áttetszõ, nadrágot, legginget viselhetsz alá. Egyrészt akkor nem zavaró ha a szoknya nagyon kipörög, szabadabban tudsz mozogni, másrészt egy sikeres színpárosítás esztétikailag sokat dob a jelmezen.

JAZZ-FÚZIÓ

A jazz-balett lépéseihez, mozdulattárához alakítjuk a hastáncmozdulatokat. A hastánctól eltérõen a zene stílusának megfelelõen alkalmazhatjuk a szabad lépéseket, balettos elemeket, mozgásokat, kombinációkat, talajelemeket, lábemeléseket, forgásokat, standard és latin-tánc lépéseket, kombinációkat.

A stílus és egyéni fantázia szerint választhatsz jelmezt és kiegészítõt, de ne feledkezz meg az összhangról! Például egy afrikai tribal-jazz számra nem való fátylazni. Viszont nagyszeruen alkalmazhatod a rumba, a cha-cha és egyéb nyugati táncok lépéseit, megcsillogtathatod hajlékonyságodat, ruganyosságodat is. A jelmezt az egyszerûség, a célszerûség és minimál ékszerviselet jellemzi.

ANDALÚZ FÚZIÓ

Jellemzi a büszke tartás, a fodros ruhák, szoknyák, a kecses kéz és karmozdulatok melyek a tánc szerves részét képezik, az erõteljes, szenvedélyes, hirtelen, kitörõ mozgáselemek, az öntudatos elõadásmód.
A gyors lábmunka gyökerei a cigánytáncból erednek, a flamenco lépések az elmúlt ötszáz évben keveredtek az indiai vándor cigány, spanyol, szefárd majd a jariyyák (egyiptomi, marokkói, algíri, jemeni származású szolgálólányok) által az arab táncelemekkel. A keresztény uralom alatt e népcsoportok együtt vándoroltak, menekültek hegyekbe és mocsarakba egyaránt. Az idõk folyamán így alakult ki és töretlen népszerûségnek örvend a mai flamenco.
A flamenconak négy fõ összetevõje van: